Új jelszó kérése
Új jelszó kérése

Információk, érdekességek az Egi Borvidékről

Dr. Gál Lajos: Egri Bikavér/ Egri Csillag

 

 

ST.ANDREA magazinban megjelent cikkemet nagy szeretettel ajánlom az Egri Borok jelenlegi és leendő kedvelőinek,  a  NET-Pince.hu  minden kedves érdeklődőjének.                                                                                                         

Ha már van vörös miért ne lenne fehér is. Ez így túl egyszerű lenne. Persze az Egri Bikavérnek fehér párja, mint férfinak a nő. Lehet így is gondolkodni, de talán ez sem helyes, csak egyszerű és közérthető, mert a normális életben mindennek van párja talán vagy ha nincs, akkor meg úgyis keresünk vagy keres valaki, vagy legalábbis elfantáziálgat róla.

Itt viszont most borról, borokról van szó. Persze Borbás Marcsi híressé tette a „Vörös és fehér” sorozattal a párosítást.

Van, ahol párosítanak, van ahol nem. Magyarországon általában lehet párosítani, mert nagyon sok borvidékünk alkalmas kiváló vörös és fehérborok termelésére egyaránt. A magyar köztudatba mégis az jött be, hogy ha fehér, akkor az Balaton (Badacsony, Csopak, Füred), Somló és természetesen Tokaj. Ha vörös, akkor Villány, Szekszárd, és talán még Sopron.

Persze az is él a köztudatban, ha Kéknyelű, akkor Badacsony, ha Juhfark vagy Furmint, akkor Somló, ha Furmint, akkor Tokaj, ha Kékfrankos, akkor Sopron, ha Kadarka, akkor Szekszárd, ha Cabernet (ek), akkor Villány, és ha Bikavér, akkor Eger. Még akkor is Egert mondunk, ha eszünkbe jut a Leányka vagy az Egri borvidék többi emblémája mint a Hárslevelű Debrőről vagy az Olaszrizling Egerszólátról.

Hát ez az, már itt világos a kép, hogy az Egri borvidék híres nemcsak a vörös boráról (borairól), hanem a fehér borairól is.

Sokszor sokan mondtuk, írtuk már erről a tájról, hogy borban egy Kis-Magyarország vagyunk, mert itt mindenféle bortípust kiváló minőségben meg lehet termelni a könnyű boroktól egészen a nagy borokig legyen az fehér, rozé, siller vagy vörös. Néhány „botrytiszes évjáratban” pedig igen szép „aszú” jellegű borok is készültek évszázadokkal ezelőtt és mostanában is.

Hogy Dobó István bort hozatott fel az elhíresült ostrom alatt a vár pincéiből az biztos lehetett, mert feljegyzések vannak arról, hogy akkor ott bort tároltak. Sajnos a borszíneket nem írták le. A legenda mégis kialakult a bor által elvörösült szakállról, a nagyobb harci kedvről és az erőről, mert, hogy a bika vérét itták a várvédő harcosok.

Hogy mikor és hogy született a Bikavér bor ezt máig nem sikerült hitelesen tisztázni. Sugár István egri történész egy 1981-es munkájában idéz egy nyelvészeti munkából, melyet 1851-ben adtak ki „Bikavér (..) így nevezik az erős veres bort, például az egrit”. A szekszárdiak szívesen említik Garay Jánost, aki 1846-ban egyik versében írta egybe először a „bika” és a „vér” szavakat. Tehát nem tudjuk pontosan, hogy hol és mikor is készült először Bikavér.

Lehetőség megvolt erre bárhol, mert akkoriban a szőlőültetvények vegyesen voltak telepítve, nemcsak kékszőlők és fehérszőlők külön-külön, hanem még ezek is keverten.

Az is tény, hogy Magyarországon mindig is sok szőlőfajtát termeltek korábban és napjainkban is mindenütt. Tokajban tisztult le a kép a filoxéravész után pár fajtára.

Egerben is sok szőlőfajtát termeltek mindig. Az 1860-as években a Budai Állami Szőlőiskola összegyűjtötte a szőlőfajtákat.

Heves megyéből 56 szőlőfajtát sikerült összegyűjteniük. Sokszínűségben ezt csak Pest és Baranya megye múlta felül.

Végül is a filoxéravészig szinte csak vegyes telepítések voltak sok fajtával, legyen az fehérbort vagy vörösbort adó fajta. Ezeket még ha szín szerint külön szüretelték is akkor is egybeszüretelve készítették el az „igazi”, az egy szőlőültetvényből szüretelt, netalán egyszerre feldolgozott és közösen érlelt fehér és vörös cuvée borokat. Ha belegondolunk, akkor ezeknek a boroknak legfontosabb érzékszervi, karakterbeli jellemzőjüket a termőhely, a dűlő által kialakított íz- és zamatjegyek adták, mivel sok fajtából készültek.

Visszatérve a Bikavérre bátran mondhatjuk, hogy Egri Bikavér volt, van és lesz. Hogy jelenleg néhány csúcsbor termelő a bor megnevezésében kiemelten egy külön megnevezést (pl.: Áldás), vagy bármi mást hangsúlyoz ez nem biztos, hogy szerencsés és talán azért alakult ki, mert nem lehetett építeni a korábban a címkék által nem megkülönböztetett heterogén minőségű és karakterű Bikavérek alacsony áraira, és nem lehetett a minőségének megfelelően „csúcsbor” áron értékesíteni az abba a kategóriába tartozó Bikavért.

A helyzet megváltozott, az Egri termékleírásban elfogadott superior és grand superior kategóriák címkén történő erőteljes hangsúlyozásával a dűlős bikavérek egyre gyakoribb megjelenésével ezek a külön jelölések elhalványulnak majd. Fontos, hogy egyre többen lássák be ezen a tájon ennek a jelentőségét és cselekedjenek így.

És a csillag hogy jön a képbe? Mint ahogyan a bevezetőben írtam, ha Leányka, akkor Eger, ha Hárslevelű, akkor Debrő, ha Olaszrizling, akkor Egerszólát. Azonban ezen három fajtán túl még további 37 fehér borszőlőfajtát termelnek az Egri borvidéken.

A borok piacán a marketingben két erős kommunikációs irány alakult ki. Egyik a fajta kommunikációja (talán napjainkban ez egyszerűbbnek és sikeresebbnek látszik), a fajta neve adta betűsor nagyon erős kommunikáció és ne feledjük, hogy a fogyasztó által elvárt borkarakter is könnyen azonosítható a betűsorral.

A másik a termőhely neve. Ezen kommunikációs irányban azoknak van szerencséjük, akik már régóta ott vannak a piacon, és ha jó ár-érték arányban kaphatók ezek a borok, akkor sikeresek is.

Elsősorban a franciák és az olaszok járnak továbbra is ezen az úton. Senkinek nem kell magyarázni Bordeaux-ót vagy Chiantit sem.

Az Egri Bikavér is inkább ehhez az irányhoz tartozik. A Bikavér a piacon fajtává (borfajtává) vált, még ha nem is mindig egyértelmű a betűsor és a bor karaktere közötti összefüggés, de az „egriség” napjainkban már egyre erősebben megtalálható szinte minden borban.

A fogyasztók, ha kiejtik a Bikavér szót, akár jó, akár rossz értelemben, általában azt az Egri szóval kezdik. Végső soron az Egri Bikavér is így a termőhelynek, a borvidéknek a kommunikációja.

No és mi van a fehérboroknál? Lépni kellett. Kellett? Az idő majd eldönti. Az első jelek szerint igazolja is, hogy jó irányba léptünk egri bortermelők az Egri Csillaggal.

Ez is egy termőhely kommunikáció, mert hogy az Egri Bikavér párja. Persze sokan mondják Egri Csillagoknak az Egri Csillagot. Nem baj, mert ez is erősíti az Egri Csillag kommunikációját, és azt a több mint 3000 pályázatból több lépcsőben kiválasztott nevet, hogy csillag, mert, hogy a magyar ember tudatában ez a szó, ha már párosítani kell, valamilyen földrajzi névvel egyértelműen Egerhez passzol.

Hogyan hangozna az, hogy Tokaji Csillag, vagy Somlói, vagy Badacsonyi Csillag? Valószínű, ha Gárdonyi Géza nem írja meg világszerte ismert regényét, az irodalmi és történelmi nagyságán túl Eger máig is legnagyszerűbb, legjobban ható marketingkommunikációját, akkor költséges és időigényes marketingmunkával bármely borvidék bevezethetné ezt a nevet. Nekünk, egrieknek ezt már Gárdonyi megtette. Az egyértelműségén senki nem vitatkozik, mint ahogyan mi egri borászok sem vitatkoztunk azon már az 1990-es évek végén sem, hogy fehérborainknak, egy egri fehérbor házasításnak kellene egy közös név.

Néhány nevet emlegettünk, de a gondolat is elszunnyadt, mert az elsöprő vörösbor bumm más irányba fordította figyelmünket. Most, amikor a fehérborok kereslete növekvőben van a világban, jókor jött Ipacs Géza gondolata, hogy 2010 a Bor éve legyen Egerben (azóta már mindenki mondja, és reményeink szerint akarja is, hogy minden évnek a bor évének kell lenni ebben a városban, ezen a tájon), és mindjárt indított azzal, hogy pályáztassuk meg a nevet. Gál Tibi pincéjében a borászok éjszakáján el is dőlt, hogy cselekedni kell. Sok bortermelő és a hegyközségi tanács dolgozott a pályázaton annak kiírásán azért, hogy az első nyilatkozatok, melyek a fehér Bikavért kívánták megalkotni félreérthetőségét a helyére tegyék. Szerintem sikerült is.

A névpályázatot a csillag nevet a kiírás után először benyújtó (a kiírást követő 12. napon) Szabó Gergő egri fiatalember nyerte meg. A borászok önként adták a borokat a díjazáskor, mint ahogyan az Egri Csillag „legenda” pályázat díjazásakor is. Sok-sok vita után eldőlt, hogy az eredeti pályázati kiírásnak megfelelően az Egri Bikavér fehérbor párjaként az Egri Csillag egy speciális házasítás, száraz fehérbor, amelyen a termőhely Eger, vagy dűlőnév használata esetén a dűlő jellege jelenik meg legalább fele részben Kárpát-medencei fajták legyenek benne, a muskotályos fajták aránya se haladja meg a 30%-ot.  

Van még ilyen a világban máshol is, például Chateauneuf-du-Pape-ban is, bár az a borvidék inkább a vörösboráról híres. Ott is sok szőlőfajta összeszüreteléséből származik az egy fehérbor. Az Egri Csillag milyen? Ne várja el senki, hogy minden termelőé azonos legyen. (Milyen unalmas lenne, ha ez történt volna a Bikavérekkel is). Lesznek itt is különböző kategóriájú klasszikus, superior, grand superior borok, lesznek egy dűlőben termeltek így a dűlő nevével jelöltek.

De a stílus az egriesség a gazdagabb, zamatosabb összetett hosszú ízű fehérbor finom savassággal megtalálhatóvá vált a polcokon. A mai kommunikációs zűr és hangzavarban talán esélyünk van arra, hogy a neves bortermelők híressé vált fajtaborai (Pinot noir, Kékfrankos, Merlot, Chardonnay, Olaszrizling, Hárslevelű) csak színesíteni fogják az a képet, amit a két „marketing ernyő”, az Egri Bikavér és az Egri Csillag termelési volumene a borvidék piaci bázisának biztosítása jelent majd. 

Webáruház készítés